Az egyensúlyérzékelés úttörője: Bárány Róbert ezért kapott Nobel-díjat
Az emberi egyensúlyérzékelés megértését Bárány Róbert magyar orvosnak köszönhetjük, aki 1914-ben kapott Nobel-díjat. A rangos elismerést elnyert kiválóságainkat sorozatban mutatjuk be.
Bárány Róbert a 20. század elejének egyik legjelentősebb orvosa volt. Kutatásai forradalmasították az emberi egyensúlyérzékelés megértését.
Bárány 1914-ben nyerte el az orvostudományi Nobel-díjat az egyensúlyszerv, különösen a belső fül működésével kapcsolatos úttörő kutatásaiért. Munkássága ma is az orvosi diagnosztika és fülészeti kezelés alapját képezi.
Korai évek és tanulmányok
Bárány Róbert 1876. április 22-én született Bécsben, magyar zsidó családban. Édesapja magyar vasúti mérnök volt, így a családot szoros szálak fűzték a magyar kultúrához. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol különösen a neurológia és a fül-orr-gégészet területe érdekelte.
Tudományos áttörés: A belső fül és az egyensúlyérzékelés
Bárány legjelentősebb felfedezései a belső fülben található vesztibuláris rendszer működéséhez kapcsolódnak. Kimutatta, hogy a belső fül félkörös ívjáratai felelősek az emberi egyensúlyérzetért, s ezek ingerlésével szédülést és szemmozgásokat (nystagmus) lehet előidézni.
Az egyensúlyérzékelés úttörője: Bárány Róbert ezért kapott Nobel-díjat
Az egyik legismertebb módszere az ún. kalorikus ingerlés, amelynek során hideg vagy meleg víz fülbe juttatásával mesterségesen ingerelhető a belső fül, ezáltal diagnosztizálhatók a különféle egyensúlyi zavarok. A módszer ma is a neurotológiai vizsgálatok alapja.
Nobel-díj és háborús évek
Bárány Róbert 1914-ben kapta meg az orvostudományi Nobel-díjat a vesztibuláris apparátus fiziológiájának és patológiájának vizsgálatáért.
Azonban a díj átvételére csak évekkel később kerülhetett sor, mivel az első világháború kitörésekor hadiorvosként szolgált és orosz fogságba esett. Végül svéd közbenjárásra szabadult. Rangos elismerését 1916-ban vehette át.
Későbbi élet és örökség
A háború után Bárány Svédországba költözött, ahol az uppsalai egyetemen kapott tanszéket. Itt dolgozott egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig.
Kutatásai nemcsak a fülészetet és neurológiát formálták át - hozzájárultak a repülés és űrkutatás orvosi alapjainak megteremtéséhez is.
Bárány Róbert örökre beírta magát az orvostudomány történetébe. Módszerei és felismerései ma is élnek az orvosi gyakorlatban, különösen a szédüléses panaszok kivizsgálása terén.
Nobel-díja nemcsak tudományos elismerés volt - a magyar és közép-európai orvostudomány nemzetközi rangját is erősítette.
B.A.
