A fröccshöz szikvíz kell – a szódavíz után a fröccs is hungarikum lett

Legalábbis akkor, ha az eredetvédelmet a szakhatóságok is támogatják a saját eszközeikkel – fogalmazza meg véleményét a szikvíz tavalyi hungarikummá válása körül bábáskodó szakember a Magyar Országos Szakmai Ipartestület (MOSZI) honlapján. A fröccsnek ugyanis számtalan keverési aránya lehet, ám ami állandó benne az a bor, és a víz. A bor szőlőből kell készüljön, a víznek pedig szikvíznek, mai, közkeletűbb nevén szódavíznek kell lennie. Mivel a gépileg szénsavasított csapvíz és ásványvíz nem minősül ilyennek, így a velük hígított bor nem lehet a szó eredeti értelmében vett fröccs, és így a hungarikum védjegy sem érvényes rá.

A szikvíz első előállítása Jedlik Ányos nevéhez fűződik. A természetbúvár bencés szerzetes készített először ilyet 1826-ban, majd 1841-ben Pest-Budán megalapította az első szikvízgyártó üzemet is. A polgárosodó társadalom éttermeiben, kocsmáiban is elterjedt szódavize, az emberek érezték, hogy a tiszta, vagy vizezett bor helyett üdítőbb a hosszúlépés, a kisfröccs, a nagyfröccs. Az édes cukrászsütemények mellé is mai napig a szódavíz válik be leginkább. A XIX. század végi, millenniumi ünnepségeken a szikvíz hatalmas újdonság, és siker volt.

A fröccs elnevezésben tehát kezdettől összekapcsolódott bor és szikvíz, vagy szódavíz – ahogyan ma mondjuk. De hogy is volt pontosan? Igaz, vagy sem, az első fröccsnek egy bájos történet is őrzi emlékét! 1842. október 5-én Fáy András fóti pincéjébe hívta szüretre barátait. Köztük volt Jedlik Ányos is, és Vörösmarty Mihály. A legenda szerint ekkor itták az első fröccsöt, és maga a szó is ekkor született meg – természetesen a költő ajkán. Jedlik ugyanis magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette az első fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett. Vörösmarty ezt gyorsan ékes magyar nyelvünkre fordította, így lett fröccs a fröccs. Fóti dal című költeményében említi is a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

Szikvíz és fröccs, fröccs és szikvíz egymást feltételező fogalmak. A szikvizes Szabó István ezért nem állt meg a szódavíz 2014-es hungarikummá nyilvánításánál, de szerencsére a fröccsöt is pártfogásába vette. Közben a MOSZI is több fórumon kinyilvánította, hogy a fröccsnek a hungarikumok sorában a helye. Most, hogy ez megtörtént már csak a hamisítókra kell figyelni – figyelmeztet a a Szikvízkészítő Ipartestület elnöke. A cél az lenne – mondja – hogy a hungarikum termékeket a szakhatóságok is úgy kezeljék, melyek külön védelem alá esnek. Ha a hungarikumok tekintetében fel lett építve a szabályrendszer, a minőségbiztosítás, amihez a gyártóknak, termelőknek igazodni kell, akkor ez kőkemény védelmet jelentsen a piacon is – véli a szakember. Csak így lehet méltón képviselni a védjegy által meghatározott értékeket.

Hogy a magyar néplélek a fröccs feltalálása óta eltelt másfél században milyen leleményekre talált, s hogyan nevezte el azokat, azt néhány példából is jól láthatjuk:

 

Kisfröccs – egy deci bor + egy deci szóda. József Attila füttynek nevezte, mert „egy füttyre meg lehet inni”.

Nagyfröccs – két deci bor + ez deci szóda. Móra Ferenc „húzás”-nak nevezte, „ide a gallér mögé”.

Krúdy fröccs – kilenc deci bor + egy deci szóda. Egy Krúdy-ebéd mellé ez dukált.

 

Hogy a kőműves, a lámpás, a házmester, a viceházmester, a háziúr, az avasi fröccs, a Puskás fröccs, a csatos, a polgármester, a maflás, a sóherfröccs és a hosszúlépés mögött milyen keverési arány áll – annak könnyen utánanézhetünk. Ám a nyelvi lelemény, vagyis hogy az elnevezés hogyan született, az már nehezebben visszafejthető, kalandos gasztrolingvisztikai, szociokulturális kalandnak ígérkezik. Hajrá! Csak szikvízzel!

Teo Wassermann, MCOnet felelős szerkesztő